Aztán a minap a Taiwan étteremben is utánam nem sokkal érkeztetek... mi más ez ha nem a sors akarata, hogy mi barátnők legyünk?! Remegtek a lábaim, izzadtam, dadogtam,képtelen voltam odamenni hozzád, rettenetesen sajnálom, nagyon gyenge vagyok ilyen kommunikációs kapcsolatokban, kérem nézd ezt el nekem.

Most azonban itt vagyok, nem kertelek. 
Úgy érzem, hogy mi ketten csodás barátságot köthetnénk. Egyrészt azért, mert már többször is találkoztunk, másrészt pedig azért is, mert megérett rá a kapcsolatunk, megérdemeljük egymást. 

A fotók a lapokban olyan jól sikerültek rólad, hogy csak a képaláírásból ismerlek fel. 

Te Cili, már kérdezni akartam, hogy mi nyomja a lelked....láttam, hogy nagyon morcosan ültél az étteremben, beszélgetni sem nagyon akartál, anyósod is a kezeit tördelte, csak nem anyagi természetű gondokkal nyomasztod magad? Jaj, kedvesem ne tedd! 
Hidd el, Récsöl nem a te versenytársad, Ő páratlan, mint a cikória kávé....neki jár az a tucatnyi szállodácska, az a kis tavacska, a villácska, a kastélyocska, megdolgozott érte, a saját lábán áll.

Te pedig ...tudod, szépségverseny, modellkedés, hmm...meg ilyenek, ez az igazi érdem ! 
Gondoltam, nevezhetnénk el rólad szappant, már nevem is van hozzá, mit szólnál a "Cili-cáré"-hoz?...vagy lehetne egy saját divatlapod, tudod mint a régi Burda...kis változtatással Bunda névvel, jó mi? Szakácskönyvet is írhatnál, rengeteg új főfogást csak te lennél képes tálalni... ott van például nálatok a kötvénylevágó konyhai eszköz, nincs is olyan még a Teleshopban sem! ...vagy a disznósódar támogató , valamint a tej,- vajszaporító, olyat én is vennék, hogy legyen mit aprítani...

Cilikém!

Most, hogy kebelbarátok lettünk, már nem izgulok. Tudom, hogy nincs miért, mert ebbe a kapcsolatba nekem kéne berakni 100%-ot, míg te kivennél ugyanennyit...akkor inkább megtartom magamnak... a maradék nulla pedig nálad csak hatványozódik.

Pá