Még kapaszkodunk
A szokásaink nehezen tűrik a változásokat.
Soha nem éltünk úgy, mint a világ számos országában az emberek, akik egyszerűen csak tovább költöznek, ha a munka vagy más ezt kívánja. Gyorsan döntenek, pakolnak és akár több száz km-re a megszokott környezettől újra építkeznek, vagy csak egyszerűen folytatják a megszokott életüket egy új környezetben. Nincs ebben semmi furcsa, nem alakult ki bennük az a megmagyarázhatatlan kötődés, amit mi magyarok bármi áron is védelmezünk.
Például: valaki örököl a szüleitől egy kis ingatlant, amit elad és hitelfelvétellel kiegészítve megveszi álmai lakását/házát. Majd rövid időn belül olyan változás áll be az életében, amikor már nem tudja fizetni a hitelt. Nem abban gondolkodik, hogy azonnal eladja és a legkisebb veszteséggel, akár még haszonnal is rövid időn belül kiszálljon ebből a helyzetből....nem, nem...ragaszkodik az ingatlanhoz, "mert az örökség is benne van" így fordulhat elő az, hogy 1-2 éven belül se ingatlan, se pénz, se örökség, minden elmegy a levesbe. Ilyenek vagyunk mi magyarok, ami az enyém, azt nem adom...a fenti példa egy ismerősöm esete, aki hallani sem akart eladásról, pedig jó áron vitték volna a házát, később már olcsóbban sem kellett senkinek sem, sőt gyakorlatilag eladhatatlan maradt.
Ez a példa nem egyedi. Ezzel szemben más népeknél nem a magántulajdon megszerzése és megtartása a cél, hanem a körülményekhez mérten a lehető legjobb mindennapi élet megteremtése és tartós élvezése.
A mentalitásunk mindenben hasonló, mint a fenti példa. Ragaszkodunk a tárgyakhoz, "ez az enyém" ...míg elmegyünk az igazán lényeges emberi kincsek mellett...ha csak fele annyira értékelnénk az igazi értékeket (a gyerekeink jövője, az oktatás, az egészségügyi ellátás, a nyugdíjunk...ami a többi itt felsorolt nagyon fontos dologgal együtt már nincs) akkor már rég nem a tárgyakhoz kötődnénk, hanem mindent megtettünk volna azért, hogy kiszálljunk ebből a hintából.
Ez egy óriáskerék, ami egyre gyorsabban pörög, már a többségnek erős hányingere van, ám mégsem száll ki belőle...még egy körre befizet és várja, hogy lassuljon a körhinta, sőt még talán nyalókát is fognak osztogatni menet közben. De hogyan?! A rugó roppant gyenge, már-már bármelyik pillanatban eltörhet és akkor kirepülünk, megsérülünk, esetleg ebbe a balesetbe belepusztulunk, de onnan felállni nagyobb sérülés nélkül már képtelenség. Egyszerű fizika...amíg megy a körhinta és gyorsul, addig nincs kiszállás. Ha meghúzod a vészféket, lehet hogy kisebb horzsolásokkal, de megúszod, így Te állítod meg és elhagyhatod ezt az elképesztően gyorsan száguldó hintát.
