Olvastam egy cikket itt a facebookon, amiben a Tini fiatalokat a külsejük miatt bírálják. 
Úgy gondolom, hogy a szünidő elején érdemes erre figyelni nekünk szülőknek, de nem így...nem szeretném megregulázni egyik 10-16 éves gyermeket sem, nem az én tisztem.

Talán kezdjük ott, ahol eredhet ez a külső (fülbevaló, szemfestés- fiúknak is, trotykos letolt nadrág, alatta megmutatja magát az alsó gatya esetlegesen egy tanga, hányaveti magatartással, zsargonnal ötvözött párbeszéd....stb).

A legfontosabb, hogy már nincs időnk a gyerekre. Ez társadalmi rétegtől függetlenül is így van. Telefonon beszélünk, megkérdezzük, hogy evett-e, mi újság az iskolában...ám a válaszokat már nem is halljuk, mert ezek a beidegződött kérdések csak ösztönösen hangzanak el a szánkból. 

Rohanunk...loholunk vagy a jól menő vállalkozásunkban, vagy a pénz után, mert a közmunkából nem kerül húsleves az asztalra. Mindegy is hogy miért, de futunk egész nap. Közben a kommunikáció a családban lecsökkent a szokásos kérdésekre-válaszokra, ami nem takar már mást, mint: ..ettél valamit ...mi újság a suliban ...vigyél pulóvert, hová mész (ez jó esetben) van kaja...vidd le a szemetet....és hasonló panelek hangzanak el otthon , a gyerek felé sem közvetítünk mást. Ha kérdezne valamit, a válasz sok helyen így hangzik: várj egy kicsit....most nem érek rá, később megbeszéljük....jaj, ne most....mit tudom én....fáradt vagyok.....most ezt tőlem kérdezed?...és még sorolhatnám a semmilyen szülői válaszokat. Gyakorlatilag észre sem vesszük, hogy a gyerekünk nő, problémái lehetnek, nem találja a helyét, nem érti, hogy miért rohanunk, miért nézheti a tévét még éjfélkor is, miért nem beszélgetünk vele, miért nem tudunk arról, hogy két tárgyból megbukott és nyáron pótvizsgája lesz, hogy éppen szerelmes, vagy egyszerűen csak kamasz és nem érti a saját sodródását sem, nem tudja hogyan viselkedjen, vajon kit válasszon barátnak...vagy éppen sejti, hogy nem is olyan jó ez a társaság akikkel együtt lóg, de mit tehetne?! Dönteni nem tud, kitől kérjen tanácsot? Lehet hogy kérdezni sem mer, egyszerűen csak tiltakozik a mozdulataival, a viselkedésével, az öltözködésével, mindennel, amiről visít, hogy baj van, tehát jeleket küld. Ám gyakran mi szülők ezt nem vesszük észre, mert nem figyelünk rá, nem keresünk mögötte semmit, legjobb esetben megjegyezzük: ezt a rikító pólót mikor vetted? 
Ez persze rosszabb is lehet, nem csak ezek a segélykiáltások jelennek meg, hanem eltűnik otthonról a pénz, vagy a nyugtató, altató...talán az anya gyűrűje, vagy más értéktárgy, de még ekkor is maximum ordítunk a gyerekkel . Még mindig nem keressük az ok-okozati összefüggéseket. Ha már nagyon bosszant valami bennünket, akkor elkezdjük szidni azt a hülye haverját, akivel együtt lóg, kinyilvánítjuk nemtetszésünket, a gyerek tudtára adjuk, hogy " rossz hatással van rá", persze ettől kezdve titokban találkoznak, ily módon mi kényszerítjük ki a hazudozási időszak beindítását..." még egyszer meg ne lássalak ezzel a..." 
Büszkék vagyunk magunkra, mert figyelünk a gyerekre...de ez nem így van, hazudunk magunknak is, egyáltalán nem szentelünk neki 5 perc időt sem, nem adunk magunkból ...neki sem. 

A fenti standard hétköznapi valóság talán felébreszt néhány szülőt, hogy csak egy kis időt szánjon a gyerekére, legyen a bizalmasa, érdekelje, hogy mi történik vele, figyeljen rá miközben beszél hozzá, nézzen a szemébe, éreztesse hogy Ő a fontos. Mindenekelőtt hallgassa meg, mutasson neki több példát is a megoldásra, bármi is legyen az...sorakoztassuk fel a lehetőségeket a valószínűsíthető végkifejlettel. Mit mondanál ha megkérdezné a gyereked: ma nem tudom, hogy moziba menjek egy nálam 4 évvel idősebb lánnyal vagy a kiserdőbe szalonnát sütni a fiúkkal? 
Sok kérdés kavarodik bennem azonnal, mielőtt segítenék megválaszolni ezt az eldöntendő kérdést.....ki az a lány, honnan ismered, mióta, van valami köztetek, mivel ütitek el az időt ha találkoztok, ez milyen gyakran történik meg, kedveled, stb.....a másik programmal kapcsolatban is: kikkel mennél, hová, mikor jönnél haza, drog, pia lesz? Jól érzed magad ebben a társaságban, mit szoktatok csinálni, stb...

A lehetséges válaszok sokasága olyan bőséges, hogy itt most felsorolhatatlan, de egy kísérletet mégis tennék néhányra. A mozival kapcsolatban: egymás mellett ültünk a buszon az osztálykiránduláson Annával, több osztály is utazott. Eddig csak láttam a suliban, de nem ismertük egymást, viszont így hogy beszélgettünk, tök jó fej. Képzeld, balettozik és zongorázik is, a Flashdance lesz a moziban, ez az egyik kedvenc filmje....csak megkérdezte, hogy van-e kedvem elmenni. ...egy másik verzió: fogadtunk Lalival, hogy Julit én is el tudom vinni moziba, és képzeld igent mondott! Lali már volt vele, azt mondta tök izgi volt, próbáljam ki én is....
A másik program a szalonnasütés: úgy nyolcan mennénk, viszünk focilabdát is, meg Bandiék hoznak csajokat is, én nem viszek senkit, csak mennék velük..hívtak. Azt mondták egy láda sör a beugró, a többit ők hozzák, tudod mindenki visz valamit...másik opció: Pali hívott, hogy mennek szalonnát sütni, ott lesz a húga is...tudod már rég óta tetszik nekem, csak soha nem jár sehová, ha ott vagyunk náluk akkor is mindig kimegy a Pali szobájából, hátha most többet tudnék vele beszélni, szívesen elmennék, rendes lány.

Ez csak 2-2 lehetséges válasz, de ha visszapörgettek a kérdésekre akkor eszetekbe jut az első reakció, amit a válaszok ismerete nélkül azonnal magatokban már mondtatok is...hát így érdemes időt és figyelmet adni a gyerekeinknek, higgyétek el, meghálálják.