Szégyenkezem
Látom, hogy mi történik Zágrábban, rettenetesen szégyenlem magam. Itt ülök a meleg szobában és írogatok, olvasgatok. Eddig elégedetten konstatáltam, hogy jól van ez így...de jól van ez így?
Nagyon nincs rendben.
Irigylem azokat az embereket, akik most ott kint vannak az utcán és küzdenek a gyerekeik jövőjéért. Nem csak irigylem őket, de felnézek rájuk... csodálom-e a bátorságukat? Nem, mert ez a helyes, mindenkinek ezt kell tennie, akinek a hazájában olyan megalázó intézkedéseket hoz a kormány, mint pl. nálunk is.
Mindössze kb. 40 köztörvényes bűnöző füttyent naponta millióknak Magyarországon, ezt is borzasztóan szégyellem.
Mit fogok mondani erről a 6 évről a gyerekeimnek, ha megkérdezik: Én miért nem tiltakoztam?!
Nincs zsebben a válasz, mert erre értelmes válasz nem létezik, hogyan magyarázzam meg azt, hogy 6-7 millió ember tűri már 6 éve, hogy ez a mindössze 40 ember naponta rugdossa, megalázza, felrúgja, lesz@rja.
Szeretnék én is ott lenni, igen! Én is egy 40 ezres, vagy inkább 400 ezres sőt 4 milliós tömegben akarok üvölteni, ha kell elázni, napokig a Habony téren (korábbi Kossuth tér) aludni, addig küzdeni, amíg ezt a 40 embert mi sok ezren el nem zavarjuk.
Ez tényleg annyira esélyes Magyarországon mint az ötös lottó?
Itt a számok aránya fordított, ha nem bízunk magunkban, ha nem hiszünk semmiben, akkor már el is veszítettük azt a harcot, ami még el sem kezdődött.
Én nem ilyen vagyok, én tudok és akarok is küzdeni. Nem fogom szégyellni magam azokért a gaztettekért, amit ez a 40 rabló követett/ követ el.
Szeretem a hazámat, de ezek a címeres hazaárulók méltatlanok lettek arra is, hogy magyar állampolgárok legyenek. Becsapták a magyar állam polgárait, kifosztották az egész országot, a legnagyobb szégyenfoltjai lettek a magyar történelemnek.
Nem csak teljes vagyonelkobzást érdemelnek, hanem tömörüljenek a saját maguk által jól kiérdemelt "Nemzeti hontalanok "kolóniájába.
