A terméstől gazdagon roskadozó kerek erdőben rendre mindenki fütyörészett, munka közben vidáman dalolt, este a málna-kocsma is telt házzal üzemelt. Szorgos, derék állatok voltak az erdő lakói, mindenkinek volt meleg takaros otthona. 

Történt egyszer, hogy a sunyi kis róka kitalálta, hogy Ő lesz az erdő királya. Jól megagyabugyálta az apja napi rendszerességgel, így nem is vették komolyan az erdő lakói a személyiségzavaros rókát, hiába mondogatta évekig: "ha én leszek itt az úr, eltaposlak benneteket, engem fogtok szolgálni!"

Ám a kis növésű, beteg elméjű róka csak nem tett le a szándékáról...minden idejét annak szentelte, hogy a gyengébb erkölcsű állatokat maga mellé állítsa. Ígért fűt-fát, ha hatalomra jut, a támogatóit bőségesen megjutalmazza.Persze akadt néhány görény, aki azonnal csatlakozott hozzá. Az erdei választásokig  már nem volt túl sok idő, így odúról odúra jártak, hogy nyájas szavakkal, hangzatos ígéretekkel szavazókat gyűjtsenek. Azt hirdették, hogy a málnabokor kétszer annyit fog teremni, mint eddig, a répaföldön pedig még a tyúkhús is megterem majd. No hiszen, az egyszerű erdei állatok bedőltek a  kedveskedő rókának, így meg is nyerte az erdei választást, hatalomra került.

Ettől a naptól kezdve  nem daloltak az énekes madarak, üresek lettek a kocsmák, a rengeteg kivágott fa miatt állatok ezrei lettek hajléktalanok, meghatározta azt is, hogy ki mennyi termést vihet haza...ám közben kötelezővé tette, hogy az erdő lakói kötelesek neki naponta a termény felét leadni ellenszolgáltatás nélkül.Ettől az intézkedéstől soha nem ismert éhezés ütötte fel a fejét. A görények, a kígyók, a pondrók egyre többen csatlakoztak a róka táborához. Az erdei állatok nagy része kénytelen volt elvándorolni és új hazát keresni egy másik erdőben, a szorgos hangyák és méhek százezrei hagyták el a lakóhelyüket. Hanyatlásnak indult az erdő, nem porozták a méhek a virágokat, ennek következtében a medvék is szinte élelem nélkül maradtak, a nyuszik hiába dolgoztak a répaföldön, már csak a közmunkás nyúl répa fejadagját vihették haza. A bölcs bagoly tanítómestert is elüldözték, helyette a birka lett az iskolaigazgató. Egy iskola maradhatott csak meg, a rókaiskola...a többit lebontották. 

Így ment tönkre lassan ez a gyönyörű erdő. A róka és támogatói mindeközben óriási nagy palotákat épített, minden este mulatoztak, hadsereget állítottak fel, akik vigyáztak a rendre. Nem volt szabad nevetni, hangosan beszélni, a rókakormányt szidni.Minden  odúba beépített lehallgatókészüléket szereltek, a róka tonnaszámra költötte a gyümölcstermést  a besúgó rendszerének a kiépítésére. Kitalálta, hogy körbekeríti az erdőt és csak az léphet ki és be, akinek erre őkegyelmessége majd engedélyt ad. Szomorúság uralkodott a korábban zajos, csicsergő életvidám kerek erdőben.  Az állatok féltek, nem mertek fellázadni. Minden fa kérgén kék óriásplakátok hirdették: Éljen a rókakirály! 

Azzal fenyegetőzött a róka, hogy jönnek a földön kívüli szauruszok, akiknek a betelepítése ellen még népszavazást is hirdetett...ma már tudjuk, hogy ezt is csak kitalálta, hogy megfélemlítse az erdő lakóit.

A népsanyargató, könyörtelen, ravasz, hazug róka becsapta az erdő lakóit és nyomorúságos sorsot mért rájuk. Kifosztotta, elkergette, megalázta, megnyomorította az állatokat. 

Míg egyszer csak a kis béka szembepisilte a rókát a tisztáson  egy gyűlésen, ahol azon nyomban a kevély, cinikus, gonosz  róka megvakult. Ezen felbuzdulva a borz is azonnal bűzös bombával illette a rókát, a medve a mancsával leszakította a lábát, a tehén egyszerűen csak felrúgta, a verebek tépkedték a farkát, minden állat egyszeriben táltossá változott és megsemmisítették a rókát, még a bundáját sem találják azóta sem.